Mundruczó Kornél: Trabant, korzó, WC.
"Gondolj bele: két magyar színész vetkőzzön meztelenre, aztán gyurmázzák egymást, mintha élne?"
Mundruczó Kornél színész-rendező Zsámbéki Gábor osztályában végzett a Színművészeti Főiskolán - osztálytársa volt többek között a "katonás" Fullajtár Andrea, Ónodi Eszter, Tóth Anita, Elek Ferenc, Rába Roland. Most a Filmművészeti Főiskola másodéves, rendező szakos hallgatója. Harmadik filmje, a Nincsen nekem vágyam semmi három díjat söpört be a Filmszemlén (legjobb elsőfilmes, Diákzsűri díja, Filmrendezők Céhe díja). Mundruczó filmjében - a tradicionális-unalmas szerelmi sokszögtörténetektől eltérően - férfi prostituáltak kínozzák egymást és a virtuóz gerendagyakorlatokat prezentáló asszonyt. Mundruczó Kornéllal sokakat meghökkentő munkája kapcsán többek között a homoszexualitásról, a "coming out"-ról, és filmjéről mint a szakmának szánt fricskáról beszélgettünk.
- A filmedet elemző, általam olvasott kritikák közül Bikácsy Gergely írását találtam a legérdekesebbnek. Azt fejtegette, lehetséges, hogy azért áll távol tőle ez a film, mert maga a homoszexualitás vált ki benne ellenérzéseket. Mit gondolsz erről a kijelentésről?
- Tiszteletreméltó, hogy Bikácsyt ennek ellenére - vagy éppen ezért - küzdelemre sarkallta ez a film. Részben ez volt a szándékunk. Ugyanakkor: sem én, sem a korosztályom nem gondolja ezt a munkát radikálisnak. A film hatásmechanizmusa pedig arra játszik, hogy a néző ne tudjon kiszakadni a történetből, ne jusson idő arra, hogy elmerengjen, jaj, milyen furcsa - esetleg: undorító - dolgok vannak az életben.
- A dialógusok is - amelyek egy jól megírt kortárs drámára emlékeztetnek, néha kifejezetten líraiak, nyilván nem véletlenül volt a társalkotód Zsótér - ezt a feszességet, tömörséget erősítik.
- Így van. Ez főleg a magyar filmekkel szembeni ellenérzésemből fakad. Bikácsy még fél óra történetet hiányol, én meg azt érzem, hogy a magyar filmekben plusz másfél óra történetek vannak - mármint a valódi sztorihoz képest. A dialógusokról: a magyar filmekben általában "mintha élne" típusú kvázibeszéd van. Itt meg - éppen ezért - sűrített beszéd. Mert az ember is sűrítve éli meg az életét. Amikor a múltat végigpörgeti, akkor csak a fordulópontokat gondolja át. Mi is sűrítve akartunk gondolkodni, ezért van - a formalista törekvéseken túl - kétféle plánozás: a fix és kézi. Az információkat megjegyezhető képekkel akartuk kiváltani. Tisztáztunk mindent az elején, így nem a film negyvenhetedik percében sejlik fel, hogy: jézusom, Brúnó "az"? Lehet, hogy egy-két néző az első percekben még azt hiszi, hogy ez a negyvenes pasi a Brúnó apja vagy mostohaapja, mert szegénynek elváltak a szülei, de néhány perccel később három egyértelmű jelenet - Trabant, korzó, WC - kijózanít.
- Van, amikor az esszéisták-kritikusok több flekken keresztül sorolják, indokolják, hogy a filmnek - és a rendezőnek - kik, mik a mintái, előképei. Nálad ez a lista úgy nézhetne ki, hogy: Genet, Fassbinder - és a Querelle, Genet nyomán - Pasolini, aztán Otthonom, Idaho, Kalandorok. Ezek közül melyikkel...
- Egyikkel sem. Pasolini munkái egyáltalán nem gyakoroltak rám nagy hatás, miközben ezek zseniális művek. Sokkal jobban kedvelem David Lynch filmjeit. Egyedül Fassbinder életműve az, ami számomra vizsgálandó, őt kifejezetten szeretem. Pasolini, Fassbinder és Mundruczó... Ez így leginkább nevetséges. Hogy az ízlésemről ne is beszéljünk.
- Dehogynem.
- A távol-keleti filmezés érdekel, különösen a történetmesélésük ragad magával: Kar-wai, Kitano, a Manga-filmek. A modern japán grafika is elképesztő. A klasszikus filmművészetben a film noirt, Hitchcock, Welles, Hawks filmjei szeretem a legjobban.
- Forgách András elmondta, Jeles András meg leírta, hogy a Szemle filmei "az erotika, illetve a szexus ábrázolásában megrázó beszűkültségről, tájékoztatlanságról árulkodnak", miközben ez a prüdéria a verbalitás szintjén nem éppen jellemző. Filmedet üdítő kivételnek tekintik.
- Én nem mertem szeretkezést csinálni.
- Miért?
- Mert elkúrtam az előző filmemben. És mert azt hiszem, hogy ilyesmit csak pornószínészekkel lehet megcsinálni. Most gondolj bele: két magyar színész vetkőzzön meztelenre, hogy aztán gyurmázzák egymást, mintha élne? Ennél sokkal erősebb, ha elmegyünk a stilizáció felé, és azt mondjuk, hogy ez most itt tulajdonképpen egy duguláselhárítás. Van egy hozzád-érek-nem-érek-hozzád jelenet Brúnó és az ügyvéd között. Ezt sem tudtam úgy elképzelni, hogy ott simogatják egymást. Nem is tudnám megcsinálni. Színészileg is iszonyú nehéz feladat, hogy úgy csinálok, mintha hozzád érnék, de mégsem. A szexualitás ebben a filmben nagyon összetett formában jelenik meg: egyrészt a prostitúció szintjén, aztán van, amikor egy pillanatra elmélyül, majd pedig számlát kérnek róla. Biznisz is, meg nem is, kint is vagyok, bent is vagyok, de azért rakjuk össze, amink van...
- Brúnó meglehetősen ellentmondásos figura. Több jelenet van, amikor egyedül, magában van, ilyenkor azzal áltattam magam, hogy most valamit elkaptam belőle. És hogy ez a másokat megszégyenítő kegyetlenség valószínűleg védekezés.
- Nagyon mély kétségbeesés. Mármint a kierkegaardi cselekvő kétségbeesés értelmében. Brúnóból mintha kiműtötték volna a szeretni tudás képességét. Viszont imád kapni. Eredetileg sokkal hidegebb, undorítóbb figurát akartam, de Ervin megmutatta, hogy ez a hiányzó képesség milyen esendővé tesz egy embert. Mert az emberek tompasága - az enyém is - leleplezhető. Brúnó bűne az, hogy nem hajlandó felfogni, mi történik vele, körülötte, és elkeseredetten kapálózik, mert azt hiszi, hogy szétesett a világ. Egyenlőtlen kapcsolatai vannak A legvalóságosabb, legmélyebb érzelem fura módon az ügyvédhez fűzi. Ott van valami tartalom. Meg más is - elég súlyos apa-komplexus. Ez korántsem egyedi jelenség ebben a férfiak nélküli, apátlan korban. És Brúnó egész egyszerűen mindent elhisz ennek a férfinak. Minden szó, amit kiejt a száján, Brúnó számára igaz. Ebben a férfiban nincs is semmi simli - ez a korosztályára nem éppen jellemző....
- Brúnónak mit jelent a nyilvánvalóan nem vállalt homoszexualitás? Pénzt? Üzletet?
- Nem feltétlenül. Brúnónak a homoszexualitás nem okoz sem problémát, sem konfliktust. Neki a legyen számít - és nem az, hogy kivel van. Egyébként jó, hogy megkérdezted, mert így világossá tehetem, hogy Brúnó meleg fiú. Legalábbis szerintem az. Szereti a feleségét, Mariskát, de az.
- Nekem úgy tűnt, hogy kínlódik. Ez az egész egyre nagyobb terhet jelent számára.
- Most a hisztériára gondolsz a fürdőszobában?
- Igen.
- Ez kétélű dolog. Valaki összetört, és rettenetesen sajnálja magát. A nagymama szipog a tévé előtt. Ő akkor éppen nincs formában. Ennyi. A rendőrörsön formában van, amikor Ringót kiosztja, formában van. Nagyon fontos volt, hogy megjelenjen, Brúnó lólépésben halad a többiekhez képest. És erre ragadnak az emberek, mert az ilyesmi lenyűgöző. Képzeld el, hogyan reagálnál, ha most teljesen váratlanul előjönnék neked a kertépítészettel. Brúnó így tud ugrani, ezért azt, aki vele van, állandó készenlétre kényszeríti.
- Brúnó és az ügyvéd - aki egyébként jól szituált családapa - kettős életet élnek. Nálunk ez a rejtőzködés természetes. Szerintem az is közrejátszik ebben, hogy ún. közéleti személyiségeinket, hírességeinket - egy-két narcisztikus, exhibicionista szerencsétlenségtől eltekintve - a "coming out" puszta gondolatától is kirázza a hideg.
- Ez rettenetesen korlátolt ország! Ilyesmit nem lehet megtenni. Ezért egészen elképeszt, amikor egy-két meleg vállalja önmagát. Egy ilyen "coming out" után nálunk kibasznak valakit a munkahelyéről, majd leköpi a fél ország, aztán megdögölhet, mint fekete seggű. Persze, gyávaság is van, meg félelem. Az pedig megint másfajta konfliktus, amikor valaki negyvenévesen - mint az ügyvéd - ráébred, hogy ő igazából mitől indul be. Ugyanakkor: nem szeretném, ha túldramatizálnánk a dolgot. Mert bár a homoszexualitás sajátos életstratégiát, magatartásformát követel meg az embertől, azért ha valaki ebben a rejtőzködésben fel tud oldódni, talál magának társat, akkor nincs gond. Ezzel azt akarom mondani, hogy a "Csináljunk fellegvárat! Szabadítsuk ki a melegeket!"-féle aktivista megmozdulás rettentően távol áll tőlem.
- Nem mennél ki ilyen tüntetésre?
- Tudom, azt kellene mondanom, hogy igen. Csakhogy engem nem fűt a nagy közösségi érzés. Én nem tudnék dalolva menetelni a mellettem lévő lelkes ismeretlen kezét szorongatva. Mélyen nincs bennem ilyesmi. Másrészt: be kell vallanom, hogy ez a film alapvetően egy nagyon primitív közhelyet jár körül: a munka és a kicsi feleség, továbbá az ezzel járó konfliktus. De képzeld el ezt hetero-leosztásban, mondjuk számítógépes szakemberek a PC mögött, éjjel-nappal-életképekkel. Én pedig azt akartam, hogy mindennek tétje legyen. A homoszexuális aspektus részben ezért, részben az érzékiség miatt van.
- A kritikákban külön figyelmet szentelnek a bravúros színészi alakításoknak. Engem ennél sokkal jobban érdekel, hogy a sokoldalú Nagy Ervin - akit már pályája kezdetén belegyömöszöltek a meglehetősen rémisztő jövőképet felcsillantó, jól eladható "szépfiú" skatulyába - milyen izgalmas ebben a szerepben.
- Ervinnel a következő a helyzet: a magyar színészek kilencven százalékáról - magamat is beleértve - nem tudom elhinni, hogy tökéletes a testük, és gondolkodnak is. Egyszerre Woyzeck és egyszerre A hosszútávfutó magányossága. Ervin teste - mint szobor - van, és amikor néz, akkor jár az agya. Ez a szépfiúság egyébként az Ervin parája, remélem, nem fogja kitölteni az életét. Már csak azért sem, mert nem véletlenül van a Katonában.
- Neked milyen perspektíváid voltak színészként?
- Szerinted erre lehet válaszolni?
- Azért kérdezem.
- Színész akartam lenni, nagyon. Egyébként már egy éve nem próbáltam, de maga a próbaidőszak, az a három hónap, nagyon hiányzik.
- És a filmművészeti hogyan jött? Évek óta tervezgetted?
- Dehogy! Azt sem tudom, hogyan kerültem el idáig. Amikor a felvételi filmet kellett forgatnom, olyasmit éreztem, hogy nagyon-nagyon szeretnék megtanulni valamit. Én még életemben nem éreztem ilyet. Ez rettenetes új élmény volt, és még mindig bennem van. Úgyhogy ezt a filmet is tanulásnak tekintem. Ezért ez a film elég pontos kép rólam. Ennyiben saját történet. Én itt tartok. Én ennyi vagyok - most.
- Nagy Ervin azt mondta erről a 8 - 900 000 forintos költségvetésű filmről, hogy "egyfajta fricskának szántuk a szerintünk elkényeztetett szakmának, akik mindig sírnak, hogy nincs pénz".
- Petrányi Vikivel (Petrányi Viktória a film egyik forgatókönyvírója, gyártásvezetője, producere - a szerk.) tudtuk, hogy erre a huszonhárom oldalas kvázi forgatókönyvre mi pénzt nem kapunk. Szívesen rajzolgatok, meg minden, de kicsit zavar, hogy a rendezőktől Nők Lapjás csomagolásokat kívánnak. Így a nyers, vágott bétakópiával kezdtem el házalni utómunkára. Mert ez a film be sem fejeződött. Most úgy néz ki, hogy felnagyítják normális kópiára, és a negatív vágástól eljutottunk a videókópiáig. A fricskáról: jó dolog volt faszának érezni magunkat, de soha többé nem forgatnék ennyi pénzből. Egyébként is, sokkal lesújtóbb véleményem volt a szakmáról, mint most. Ez a film azért el tudott készülni. Négy stúdió (Duna Műhely, Laurinfilm, Pioneer Productions, Com-Art Film - a szerk.) nyitott volt erre a munkára. Tudod, én még nem akarok sem kocsit, sem telket venni - de azért legközelebb ki kéne fizetni a színészeket.
[2000. Április 20.]
Horeczky Krisztina
|
Az interjúhoz kapcsolódó linkek:
|
Eddigi találatok:
"Legyen olyan, mint egy ember"
"Az írások egy része teljesen méltatlan"
Szemző Tibor - Nemet mondott a Presszóra
Zsigmond Vilmos: Amerikában is, a forgatásokon arra gondolok, - hajjaj, csak a Richie is itt lehetne velem!
Rolf Teigler - Outlaws, A dokumentumfilm nem improvizáció
Roy Andersson: Kicsit bele kell rondítani!
Buzás Mihály: „Hangulati új hullám”
Lukáts Andor: Csak a film maradt
Szaladják István: Tapasztalni - merőben más
Jonas Ĺkerlund: „Számomra sosem volt probléma a cenzúra”
Nagy Ervin - Rába Roland: Vagy fáj - vagy nem
Kálmánchelyi Zoltán - Stefanovics Angéla -Végh Zsolt: (P)esti mesék
Edward Norton: „Forman megzsarolt...”
Sigourney Weaver: magas, szőke nő, teljes mellbedobással
Tímár és Bereményi: Párhuzamos interjú
Schilling Árpád: Le a Mazsola arcúakkal!
Gyürey Vera: Filmintézetből filmarchívum
Az ÉS tényfeltárói: A magyar Benfenntesek
Leos Carax, a rejtőzködő művész
Veit Helmer: a Mediawave fődíjasa
Sputnik-csoport: a Z+ klipkirályai
Regis Wargnier: nők, férfiak, történelem
Deák Krisztina: a férfiaknak máshol van az erogén
|
|
