Sigourney Weaver: magas, szőke nő, teljes mellbedobással "Biztos kérném, hogy legyen ott valaki, akit később kiradíroznak!" Okos, intelligens, van humora. Ez a Galaxy Quest-Galaktitkos küldetésnek legalább annyira jellemzője, mint a benne a parancsnok és a számítógép között papagájt alakító Sigourney Weaver-nek. A Küldetésük sikerének orbitális pályára állításákor adott történelmi interjúkból most mi is megjelentetünk egy részletet, tekintve, hogy a Mozivadász elkötelezett híve az ember-termián közötti párbeszédnek. - Lenyűgöző, nagyon szembetűnő, ahogy kinéz. Mi kellett a dekorációhoz? Gyakorlatilag szőke haj és nagy mellek. És egy nagyon szűk jelmez, amiről elmondhatom, hogy ha az ember egy ilyen jelmezben van, úgy érzi, hogy ettől megváltozik a mozgása. Más lesz a mozgásod, mintha hozzá lennél szokva, hogy azt mondják, hivalkodj a testeddel, úgyhogy szinte minden pózban domborítasz. És korábban még soha nem kérték egy jelenetben sem, hogy dobjam be a mellemet. Úgyhogy szórakoztató volt olyasvalakit játszani, aki úgymond szexszimbólum. - Meséljen Gwynn DeMarcóról, a figuráról, akit alakít. Ki volt találva neki egy teljes háttértörténet? Magam találtam ki neki amolyan háttérféleséget. Úgy éreztem, hogy ő mindig nagyon vonzó szőke nő volt, az a fajta, aki mindig kellemes, és jól adja elő magát, és esetleg egy ideig táncosnő volt Vegasban. Bejárt egy bizonyos utat, és emiatt van önbizalma, ugyanakkor pont emiatt nem veszik komolyan. Az én ötletem volt, hogy legyen szőke és telt idomú, mert már az elején éreztem, hogy valószínűleg nem ő a legjobb színésznő a világon. Azt gondoltam, hogy az ő figurája tisztelgés lehetne a 70-es, 80-as évek nagy szőkeségeinek, és hogy talán azért kapta meg a szerepet, mert úgy néz ki, ahogy. - A rendező, Dean Parisot hogyan közelítette meg a filmet, amikor először beszélt róla Önnek? Azt mondta, hogy semmiképpen nem olyasmit akar csinálni, mint mondjuk az Űrgolyhók, nem ilyen konkrét paródiát. Azt akarta, hogy ez a vígjáték színészközpontú legyen. Azt mondta, hogy ez a film olyasmi, mint az Óz, a csodák csodája. Az elején a szereplők nem érzik úgy, hogy bárkik is lennének. Mind arra koncentrálnak, hogy mi hiányzik belőlük. Aztán ahogy halad a történet, mi, mint színészek úgy érezzük, hogy tennünk kell valamit, hogy megmentsük a termiánokat, és azáltal, hogy másokat mentünk meg, és nem magunkat, tényleg egyre inkább olyanok leszünk, mint a hősök, akiknek kiadtuk magunkat. - Az olyan színészek, akik már dolgoztak a sci-fi műfajában, gyakran panaszkodtak arra, hogy ki vannak szolgáltatva a trükköknek, legyen az a "blue screen" vagy szörnyek, amelyeket nem lehet látni. Voltak Önnek is hasonló élményei a műfajban, esetleg ebben a filmben, vagy a rendező enyhíteni tudott ezen? Érdekes kérdés, mert egyre több a filmekben a számítógépes trükk, de nekem sosem volt olyan élményem, mint mondjuk azoknak a színészeknek, akik a Baljós árnyakban szerepeltek. Sosem kellett teljes jeleneteket játszanom olyan szereplőkkel, akik nem voltak ott. Azt hiszem, ez szörnyen nehéz lenne. Biztos kérném, hogy legyen ott valaki, akit később kiradíroznak. Ugyanakkor nem hinném, hogy a színészek ki lennének szolgáltatva a trükköknek. Szerintem a színészek dolga, hogy életre keltsék a trükköket. Ha nem hiszel bennük, akkor nem működik az a trükk, legyen bármilyen jó. Hamisnak fog tűnni a közönség számára. Úgyhogy mindig úgy éreztem, hogy azért van rám szükség, hogy hozzátegyem a trükkhöz az utolsó, hiányzó részt. Hogy tényleg életre keltsem. De mondom, én el vagyok kényeztetve, mert sosem kellett úgy végigjátszanom egy egész filmet, hogy körülöttem mindent a számítógép csinál. - Dean Parisot azt mondta, lenyűgözte az ötlet, hogy olyan filmet csinálhat, melyben együtt van Sigourney Weaver, Tim Allen és Alan Rickman, mert ez a három ember annyira különböző. Ha három ilyen ember játszik egy filmben, nem ütköznek a stílusok és a módszerek? Szerintem a színészek nagyon nagyvonalúak egymással, egyikünknek sem voltak ilyen hülye egoista dolgai. Tim nem olyan ember, aki megváratja a többieket. Az mondjuk igaz, hogy Tim nem hagyja abba a bohóckodást akkor sem, ha elhangzott az, hogy "felvétel". Alannek és nekem néha de főleg Alannek szólnia kellett Timnek, megmondani neki, hogy figyelj, ha azt mondják, felvétel, akkor hagyd abba a poénokat, mert tényleg úgy kéne csinálnunk, mintha benne lennénk ebben a jelenetben. Erre szükségünk volt. És Timnek főleg, mert van néhány nagyon nehéz, érzelmes része a filmben, néhány eléggé megható része. Ezeknél a részeknél mintha közelebb került volna az általunk képviselt irányhoz. Szerintem mind nyertünk a különféle hozzáállások egyesítésével. Mi nagyon lazák voltunk, mert Tim és a többiek állandóan nevettettek minket. Másfelől viszont amikor komolyra fordult a dolog, elhallgattattuk Timet, vagy akit épp el kellett. Úgyhogy jól jött ki az egész. - Hasonló élményei voltak, mint a Szellemirtók forgatásakor? Igen. Bár a Szellemirtók idejében én még komoly voltam. És talán Tim sem volt annyira kellemetlen, mint Bill Murray. Bill Murray odajött és megcsikizett, össze-vissza fogdosott, meg ilyenek. Tim viszont beérte annyival, hogy kis fingás- és hányáshangokat hallatott a felvételek közben. - Igaz az, hogy Steven Spielberg el-ellátogatott a forgatásra? Igen, felbukkant hébe-hóba. És gondolom, áldását adta ránk. [ ] Az interjúhoz kapcsolódó linkek: Eddigi találatok: Mundruczó Kornél: Trabant, korzó, WC. "Legyen olyan, mint egy ember" "Az írások egy része teljesen méltatlan" Szemző Tibor - Nemet mondott a Presszóra Zsigmond Vilmos: Amerikában is, a forgatásokon arra gondolok, - hajjaj, csak a Richie is itt lehetne velem! Rolf Teigler - Outlaws, A dokumentumfilm nem improvizáció Roy Andersson: Kicsit bele kell rondítani! Buzás Mihály: „Hangulati új hullám” Lukáts Andor: Csak a film maradt Szaladják István: Tapasztalni - merőben más Jonas Ĺkerlund: „Számomra sosem volt probléma a cenzúra” Nagy Ervin - Rába Roland: Vagy fáj - vagy nem Kálmánchelyi Zoltán - Stefanovics Angéla -Végh Zsolt: (P)esti mesék Edward Norton: „Forman megzsarolt...” Tímár és Bereményi: Párhuzamos interjú Schilling Árpád: Le a Mazsola arcúakkal! Gyürey Vera: Filmintézetből filmarchívum Az ÉS tényfeltárói: A magyar Benfenntesek Leos Carax, a rejtőzködő művész Veit Helmer: a Mediawave fődíjasa Sputnik-csoport: a Z+ klipkirályai Regis Wargnier: nők, férfiak, történelem Deák Krisztina: a férfiaknak máshol van az erogén