Nagy Ervin - Rába Roland: Vagy fáj - vagy nem
„Mondjuk, ha egy esti show-ban vidám fiú lennék. És most legyünk őszinték: vágyunk ilyesmire, irigykedünk. Miközben szakmai értelemben temető.”
Két fiatal színész, Nagy Ervin és Rába Roland kapta a legelismerőbb kritikákat a 31. Filmszemlét követően, a Nincsen nekem vágyam semmi című Mundruczó Kornél-filmben nyújtott alakításukért. Nagy Ervin tavaly, Rába Roland két éve végzett a Színművészeti Főiskolán, mindketten a budapesti Katona József Színház tagjai. Noha a Nincsen nekem... az első „közös” nagyjátékfilmjük - melyben homoszexuális prostituáltakat játszanak -, Bíró László Mozdulatok című rövidfilmjében is mezsgyére szorult fiatal férfiakat alakítottak, akik a munkanélküli segély meghosszabbításáért mindenre hajlandók.
Nagy Ervin találkozásunkkor Nestroy: A talizmán című zenés komédiájának októberi bemutatójára, a közeljövőben Bereményi Géza A hídember című produkciójában Kossuth szerepére, Rába Roland pedig a Tartuffe címszerepére készül.
A színészekkel a másságról, a gyors sikerről, a szenvedélyről, és a színházon kívüli létről beszélgettünk.
Ma, Magyarországon felvállalhatja-e valaki a homoszexualitását? Egyáltalán, érdemes-e akárcsak foglalkoznia is a „coming out” gondolatával?
Nagy Ervin: Hogy érdemes-e? Miért, ez döntés kérdése?
Egyetértek Mundruczó Kornéllal, aki azt mondta, hogy egy ilyen lépés igenis kockázatos.
Rába Roland: Miért lenne az? Mire gondolsz?
Arra, hogy ellehetetlenítik az embert.
R. R.: Tapasztalataim szerint, ha valakitől megkérdezik, kivel él együtt, és a válasz az, hogy egy fiúval, akkor az emberek lelki szemei előtt azonnal megjelenik a végletes szexuális perverzió. Egy heteroszexuális kapcsolat esetén sosincsenek ilyen vad képzettársítások. Eszébe nem jut senkinek, hogy a férfi üti-veri a lányt, és néha úgy szereti, hogy szinte szétszedi. Ez a bajom ezzel az egésszel. Noha a „coming out” - főleg Nyugat-Európában és Amerikában - viszonylag gyakorta előfordul, a színészek esetében azért más a helyzet. Mégpedig azért, mert a nézőben illúziót kell ébreszteni, és nem szabad hagyni, hogy ez - akár egy őszinte vallomás miatt - megsérüljön. Még akkor is így van ez, ha tudjuk, az, amit image gyanánt kialakítunk, mutatunk magunkról, nem fedi tökéletesen a valódi énünket. Ez nem a valóság. Ahogy az a kép sem valódi, ami ezután az interjú után kialakul rólunk és persze rólad.
N.E.: Tudom, hogy a kérdésed megkerülhetetlen, de mégis: Kornél nem akart meleg-kultuszfilmet csinálni. Ez a film homoszexuális prostituáltakról szól!
R.R.: Vagyis a homoszexualitás nem problematikaként jelenik meg, hanem tényként. Ráadásul ez nem szociofilm, hanem fikció.
Ennek ellenére Bikácsy Gergely azt írta, valószínűleg azért áll távol tőle ez a film, mert a homoszexualitás vált ki belőle ellenérzéseket.
N.E.: Na, ez a film- és színházi kritika legnagyobb baja! Kit érdekel, hogy a recenzió szerzőjében milyen érzéseket kelt, amikor valakit seggbe basznak?
R.R.: Azért jó, hogy ezt bevallja.
N.E.: De a filmhez, a szerelmi négyszöghöz, és a szenvedélyhez ennek az égvilágon semmi köze! Mert az ilyen kijelentések mögött nincs más, csak előítélet - és a szexuális kultúra hiánya. Lépjünk már túl a kis meleg-bárokon, és ezen az egész nyomorult kukkoláson!
Fel lehet készülni egy ilyen szerepre?
R.R.: Persze! Ervin a megmondhatója, mennyit dolgoztam. Egy valamit kell itt megérteni: az érzelem ugyanaz. Lehet, hogy férfit fogok az ágyamban, de a fájdalom, a féltékenység - ugyanaz. Teljesen mindegy, ki vagyok. Vagy fáj, vagy nem. Mi nem kaptunk olyan instrukciót Kornéltól, hogy: Jézusom, fiúk, a melegek nem így!
N.E.: Nem az okozott gondot, hogy a Csuja Imrét kell fogdosnom, és, hogy ő most mindjárt hozzám fog érni, hanem, hogy mindeközben meg tudom-e csinálni a jelenetet. Ráadásul a huszadik forgatási nap után elég kellemetlen lett volna azon tűnődnöm, hogy most megcsókoljam-e a Rolandot, vagy sem. Nem volt időm arra, hogy a gátlásaimmal foglalkozzam.
Merthogy voltak gátlásaid.
N.E.: Persze! De az első nap, sőt, már a forgatókönyvet olvasva, túl kell lenni ezen. Egyébként voltam én ennél sokkal gátlásosabb...
R.R.: Természetesen hetero-szituációban...
N.E.: Jóval nagyobbat tud égni egy férfi bizonyos helyzetekben...
Ki ennek a szerelmi négyszögnek az abszolút vesztese?
R.R.: Van-e győztes? Mert valaki mindig erősebben szereti a másikat - még akkor is, ha ez csak pillanatokig tart.
Egyik barátom szerint a párkapcsolatokban a Ki nyer ma? és a Gazdálkodj okosan! játékszabályai lépnek életbe- kifárasztásos alapon.
R.R.: És igaza van. Nincs halálos szerelem. Hajlamos vagyok arra, hogy a szerelem mögött, vagy a szerelemben az érdeket lássam. Hiszen az érdekeim vezérelnek akkor is, amikor annyira szeretek valakit. Szeretem, mert az nekem jó. Ebben a filmben egyedül az ügyvéd és Brúnó kapcsolata sejteti azt, hogy legalább az egyiket igazi érzések vezérlik. Azonban lehetséges, hogy az ügyvéd valójában a fiatalságba szerelmes, azt fizeti meg, és nem Brúnó csapodársága, álmodozása ejti rabul. A test kell és a szépség. Az, amit Ervin jelent.
Mit jut eszetekbe, ha azt mondom: szenvedély?
R.R.: Hát ez az egyik legjobb dolog. Ha van. Nálam ez néha eltolódik a cigaretta, a fű és az alkohol irányába. Igazából azt szeretem, ha a munkával kapcsolatban tör elő belőlem ez az érzés. Szerelemről nem beszélek.
N.E.: Azt hiszem, ez a film kísérletet tett arra, hogy mindazt, amit a szenvedély jelent, kicsit újraértelmezze. Mert ez a szó ma már túl patetikus. Én például most szenvedélymentes időszakot élek. Mindig nagyon megszenvedtem a szerelmeimet. Évekig kínlódtam. Mára betokosodott bennem minden ilyen érzés. Egy időre kikopott belőlem ez a dolog. A színpadon persze nagyon jó hasznát veszem a frusztrációmnak.
Mennyiben könnyítette meg a munkátokat, hogy a főiskolán Roland és Kornél osztálytársak voltak, te pedig, Ervin, egy évfolyammal jártál alattuk. Ez a fajta összetartozás - mind amikor az oviban mindannyiunknak vödör volt a jele - gyakran ad többletenergiát.
R.R.: Ez valóban nagyon sokat jelentett! Azt hiszem, ez volt az egyik erénye a filmnek.
N.E.: Kornéllal ismertük egymást, Roland négy évig dolgozott vele a főiskolán. Nem kellett külön köröket futnunk. Nem kellett hatszor megnézni a színészt, nem kellett mindent százszor elmagyarázni. Ez nagyon jól jön, főleg egy ilyen alacsony költségvetésű filmnél. (A filmet 1 millió forintból forgatták le. Utómunkálatokkal együtt 9 millióba került. A színészek nem kértek honoráriumot. - H.K.)
R.R.: Ettől függetlenül én „ismeretlen” embernek is dolgoznék hasonló feltételekkel. Azt hiszem, ebből a szempontból mindketten mulyák vagyunk.
Megéri-e magyar filmben játszani?
N.E.: Mindkettőnknek ez az első filmes főszerepe.
És a Koltai-féle Ámbár tanár úr?
N.E.: Ott tizenegy napon keresztül papírgalacsinokat dobáltam egy osztályteremben, miközben csákókat hajtogattam.
R.R.: Nyáron Jancsóval forgattam. Kaptunk valami pénzmagot, ami így is több volt, mint itt a színházban öthavi fizetésem. Szakmailag pedig abszolút megéri! Ráadásul olyan kevés a lehetőség! Meggyőződésem, hogy bármit, ami jön, el kell vállalni. Főleg egy kezdő színésznek.
A forgatásokat hogyan tudjátok összeegyeztetni a színházi munkával?
N.E.: Ha most kimész az ajtón, megnézheted a próbatáblán azt az okító szándékkal kifüggesztett levelet, melyben a Meseautó producere elnézést kér Zsámbéki Gábortól, hogy az egyik színészét nem kérte ki a Katonától, és így nehéz helyzetbe hozta a színházat. Csakhogy ez kit érdekel, amikor a színész úgyis elmegy forgatni? Ezt a producer tudja a legjobban...
R.R.: Elbeszél egymás mellett a filmes és a színházi szakma.
N.E.:Én mindig csak azt hallottam, hogy jaj, istenem, ki kell adnom a színészt, és akkor most variálhatjuk újra a próbatáblát. Egyetlen embert ismerek Magyarországon, aki filmszínésznek mondhatja magát, Marozsán Erikát.
R.R: De ő kizárólag külföldön dolgozik! Ez is azt igazolja, hogy az utánunk következő generáció azon lesz, hogy tisztességesen megtanuljon egy nyelvet - ez rólam nem mondható el. Tanulgatok, fejlesztgetem, törekszem, de nem úgy kelek, hogy Oscar-díj! Az, sajnos, már nem. Valószínűleg, én már itt maradok.
Mit gondoltok a megérdemelt, ám gyors tempóban jövő sikerről?
N.E.: Én ebből semmit sem érzek..
R.R.: Itt a színházban próbálok, néha egy-egy szinkron.
N.E.: Megkérdezték tőlem múltkor, hogy na, mi történt a Nincsen nekem... után? Jelentem, semmi. A hídember stábjából senki sem látott ebben a filmben - küldözgettem magam VHS-en. Ma nézi meg a Bereményi. Egyébként volt egy Magyar Filmszemle... Ez a film csak egy szűk szakmai körben aratott sikert. És most már eltelt egy év. Engem a Kornél filmje után senki sem hívott próbafelvételre. Téged?
R.R.: Engem sem. Mondjuk, ha egy esti show-ban vidám fiú lennék. És most legyünk őszinték: vágyunk ilyesmire, irigykedünk. Miközben szakmai értelemben temető. Egyébként, Ervin, nem csodálkozom azon, hogy nincs semmi, hiszen itt a színházban sincs semmi.
Hogyhogy? Ebben a színházban minden egyes évadban felül kell múlnod önmagad. Itt senki sem pihizik.
N.E.: Már dehogynem!
R.R.: Jó dolog, hogy ilyen hátszele van ennek a színháznak, és büszke vagyok, hogy itt játszhatok. De ehhez a legendához nekem nincs sok közöm. Ez az itt dolgozó, még mindig itt lévő színészek érdeme.
Néha azért hisztek abban, hogy majd egy színházi előadás újra fontos lesz?
N.E.: Egyre jobban.
R.R.: Én is.
Lételemetek a színészet? Vagy ha úgy hozná a sors, belevágnátok valami másba?
N.E.: Nagyon örülnék, ha nem ebből kellene megélnem. Most, hogy A hídember fél évet késik, eljön a zacskóslevesek kora.
R.R.: Ha megkérdezik, mennyit keresek, mindig rádobok egy tízes-huszast, hogy ne kelljen szégyenkeznem. A még csak tervezett, felemelt minimálbér bevezetése viszont fényes perspektívákat nyit majd meg előttem.
El lehet várni egy színésztől, hogy csak olyan feladatokat vállaljon el, amelyek nem mondanak ellent a színháza szellemiségének?
N.E: Nem lehet elvárni. És amire rákérdeztél, létező, egyre nyomasztóbb probléma.
R.R.: A színházigazgatók, rendezők legfeljebb a nemtetszésüket nyilváníthatják ki. Legendás színészeket - a példaképeimet - látom méltatlan helyzetben. Én pedig elgondolkodnék, ha jönne egy reklámfelkérés, 16 millióért, vagy egy műsorvezetési lehetőség alkalmanként negyvenezerért. Azért megalázó erről beszélni, mert ez nem tartozik a közönségre. És engem nem a pénz motivál. Mert, ha semmi sem változik, én akkor is ezt csinálom. A producerek, gyártásvezetők, és néha bizony a színházvezetők is, ezt a megszállottságot használják ki.
Mi van a színházon kívül?
R.R.: Semmi... Olvasgatok.
N.E.: Nekem se sok. Akkor jó, ha három bemutató van egy évadban, és rendszeresen jövök próbálni, miközben esténként játszom. Másképpen nem is tudom, hogyan rakosgatnám össze a napjaimat.
Szóval, ti még a való világban éltek.
R.R.: Amíg BKV-val jársz, a való világban élsz. Pedig nagyon szeretném, ha nem kéne minden reggel a 7-es buszra szállnom! De azt mondta múltkor egy haverom, hogy addig örüljek, amíg...
N.E.: ... kint vagy élet sűrűjében!
R.R.: Egyébként kocsiban ült.
[ ]
Horeczky Krisztina
|
Az interjúhoz kapcsolódó linkek:
|
Eddigi találatok:
Mundruczó Kornél: Trabant, korzó, WC.
"Legyen olyan, mint egy ember"
"Az írások egy része teljesen méltatlan"
Szemző Tibor - Nemet mondott a Presszóra
Zsigmond Vilmos: Amerikában is, a forgatásokon arra gondolok, - hajjaj, csak a Richie is itt lehetne velem!
Rolf Teigler - Outlaws, A dokumentumfilm nem improvizáció
Roy Andersson: Kicsit bele kell rondítani!
Buzás Mihály: „Hangulati új hullám”
Lukáts Andor: Csak a film maradt
Szaladják István: Tapasztalni - merőben más
Jonas Ĺkerlund: „Számomra sosem volt probléma a cenzúra”
Kálmánchelyi Zoltán - Stefanovics Angéla -Végh Zsolt: (P)esti mesék
Edward Norton: „Forman megzsarolt...”
Sigourney Weaver: magas, szőke nő, teljes mellbedobással
Tímár és Bereményi: Párhuzamos interjú
Schilling Árpád: Le a Mazsola arcúakkal!
Gyürey Vera: Filmintézetből filmarchívum
Az ÉS tényfeltárói: A magyar Benfenntesek
Leos Carax, a rejtőzködő művész
Veit Helmer: a Mediawave fődíjasa
Sputnik-csoport: a Z+ klipkirályai
Regis Wargnier: nők, férfiak, történelem
Deák Krisztina: a férfiaknak máshol van az erogén
|
|
