Kálmánchelyi Zoltán - Stefanovics Angéla -Végh Zsolt: (P)esti mesék
A Szegény Peti nagymamája vagy a Pesti mese: Óz, a nagy varázsló mára kultikus darabokká váltak, poénjaik, fordulataik beszivárogtak az ifjúsági nyelvhasználatba.
A Sziget szabadtéri mozijában bemelegítőként vetített „meséket” gyakran nagyobb érdeklődés övezi, mint magukat a filmeket: a Szegény Peti nagymamája vagy a Pesti mese: Óz, a nagy varázsló mára kultikus darabokká váltak, poénjaik, fordulataik beszivárogtak az ifjúsági nyelvhasználatba. A kisfilmek mögött három fiatal író-színész-rendező áll, Stefanovics Angéla (sz.1979), Kálmánchelyi Zoltán (sz.1972) és Végh Zsolt (sz.1977), akik díjaik számát az idei Filmszemlén [email protected] című munkájuk révén a legjobb kisjátékfilmnek járó trófeával gyarapították.
- Ki honnan jött, hogyan találtatok egymásra?
Végh Zsolt: - 1996-ban kezdődött. Mi már akkor elég régóta ismertük egymást Zolival...
Kálmánchelyi Zoltán: - Nyolc vagy kilenc éve, de sokáig nem lettünk barátok.
VZS: - Volt egy színházi műhely Lágymányoson, ahol együtt dolgoztunk. Engem aztán felvettek a főiskolára. Aztán egyik nyáron elhatároztuk, hogy valamit akarunk csinálni a Szigeten.
KZ: - Ez '96-ban volt. Akarta a Sziget is, hogy legyen valami a híradó előtt, erre azt találtuk ki, hogy mesék legyenek. Először úgy terveztük, hogy mindennap lesz egy mese, de rájöttönk, hogy ezt képtelenség megcsinálni a helyszínen.
VZS: - A legelső például annyira rossz lett, hogy le sem adtuk a kazettát. Összesen ha hat ember látta.
KZ: - De végül is csináltunk helyette egy másikat, azt leadtuk, és nagy sikert aratott. A tököcskés mese.
VZS: - És te mit tudsz? - ez volt a címe. Eredetileg egy orosz esti mese volt a tököcskéről, ami nem tudott mást, csak nőni. Ebbe vágtunk bele szigetlakó gyerekeket, hogy meséljenek, és megpróbáltuk úgy összeilleszteni az egészet, hogy érdekes és vicces legyen ez a tízperces kis mese.
KZ: - Fele mese, fele riport.
VZS: - A következő évben már előre dolgoztunk, és akkor már három mese volt: a Szegény Peti... meg egy ho-ho-ho-horgászos, ami ugyanolyan szisztémára épült, mint a tököcskés, harmadiknak pedig a Mátyás király-mesék közül A tök és a négy ökör címűt csináltuk meg úgy, hogy élő műsor volt, happening jelleggel...
KZ: - Például megelevenedett a nagymama, kijött a vászon mögül, és ő tette fel a kvízkérdéseket.
VZS: - „Hányan vannak a mikazok?” - efféléket.
KZ: - Emellett csináltuk a Tirpák TV-t is, ami nem mese volt, de olyan anyagokból állt össze, amelyek nem kerültek be a mesékbe.
VZS: - Volt például egy srác, aki kivette a kezemből a mikrofont, és nem tudtuk tőle visszaszerezni. Az elég tanulságos volt.
- Angéla, te mikor kerültél be a csapatba?
Stefanovics Angéla: - '97-ben ismertem meg Zsoltot, a Szegény Peti... körül, és mesélte, hogy miket csinálnak Zolival. Mesélte, hogy az új téma az Óz lenne, és erre én is elkezdtem mondani ötleteket. Végül is az Ózt már hárman csináltuk meg.
- Előtte már színészkedtél?
SA: - Igen, drámatagozatos gimibe jártam, meg egy független színpadon is játszottam.
- A Pesti mesében mocskos szájú Rákóczi téri kislányt játszol, az [email protected] kurvát, a Rosszfiúkban rosszlányt... Honnan a vonzódásod a kurva szerepkör iránt?
SA: - Nem szeretném ezt játszani mindig, de valahogy ezek a figurák jönnek. Az Óznál volt arról szó, hogy egy kisgyereket szerzünk, mondjuk a Zoli fiát, de aztán úgy alakult, hogy legyek én.
VZS: - Minden színész számára van egy típus, amit szeret játszani, és úgy gondoltuk, hogy ezzel a két filmmel letudtuk Angélának ezt az oldalát.
- De jött Sas Tamás, és ő is rosszlányt akart belőle csinálni
VZS: - Sajnos. Ebből egy ilyen skatulya lett.
SA: - De a jövőben már nem szeretnénk többször. Az Úristenben is csak azért voltam kurva, mert az volt benne az egyetlen női szerep.
- Említettétek a Színház- és Filmművészeti Főiskolát...
SA: - Én most leszek harmadikos.
VZS: - Én jártam egy ideig '95-től, de nem fejeztem be: másfél év után ki lettem rostálva. Asher Tamás elhívott Kaposvárra, és én most ott játszom.
KZ: - Nekem meg be sem sikerült bejutnom a főiskolára. Hat éven keresztül egyfolytában próbáltam. Idén Zsolt is meg én is próbálkoztunk, ezúttal mindketten rendező szakon, de nem akartak minket látni. Sem ők, sem mi nem forszíroztuk a dolgot.
- Volt valami amatőrfilmes múltatok?
VZS: - Ez a szigetes.
- Úgy értem előtte. A technika használatát hogyan tanultátok ki?.
VZS: - Saját tapasztalatból. Meg hát amennyire színészként láttuk a kamera másik oldaláról. Főleg ifjúsági műsorokban szerepeltünk.
KZ: - Én cimboráztam sokat.
VZS: - Én a Grünwalsky-filmben voltam egy pici figura.
- Mi a munkamódszeretek?
VZS: - Első stádium az ötletbörze: megkeressük az alapötletet, ami mindhármunknak felizgatja a fantáziáját. Utána legalább egy hónapig tart, míg...
SA: - ... kitaláljuk, milyen jelenetek vagy helyszínek legyenek...
VZS: - ... meg milyen figurák. Utána megpróbálunk az egészből egy jó történetet kanyarítani. Nálam összegyűlünk, aztán elindulunk sétálni egy diktafonnal...
SA: - ... vagy ott ülünk, és írjuk a számítógépbe az ötleteket.
VZS: - Nagyon nehezen szüljük meg ezeket, rengeteg időbe telik.
KZ: - A Szegény Peti... három hét volt, viszonylag könnyen, vakvágányok nélkül. Az Óz két hónap, az [email protected] majdnem háromnegyed év az elejétől a végéig.
SA: - De így sem volt elég. Sok hiba van benne.
VZS: - De csak azért, mert volt olyan pillanat, hogy dönteni kellett: vagy elkezdjük leforgatni azt, ahol tart a forgatókönyv, vagy csak jövőre tudjuk megcsinálni. Inkább belevágtunk.
- Haladjunk sorjában. A Szegény Peti nagymamája vágás nélkül készült. Hányszor próbáltátok el előtte?
VZS: - Pont fordítva csináltuk, mert először fölvettük a hangot, és utána találtuk ki, hogy lesznek a bábok mozgatva. A legelső felvételt tartottuk meg, mert a többi során - öt vagy hat verzió volt összesen - már annyira jól belejöttünk, hogy egy csomó kedves esetlenség kimaradt belőle.
KZ: - Például azért is választottuk az első verziót, mert ott véletlenül leesett a nagyi az ütközőről.
- Rögzített kamera alatt húzogattátok a hátteret és a figurákat?
VZS: - A mi lakásunkban vettük fel: összetoltuk a foteleket, fölraktunk rácsokat, azokra felraktuk a három helyszínt, egymáshoz ragasztva. Azokat körbeállták az emberek a bábokkal, legalább hatan. Video 8-as kamerával forgattam, ami egy állványon volt, én meg álltam két széken és megpróbáltam felvenni az eseményeket. Amikor árnyjáték volt - Sziámi Műláb Péter -, akkor gyorsan ki kellett rohanni valakinek lekapcsolni a villanyt, aztán időben vissza kellett érnie. A kamera bekapcsolása előtt csak egyszer próbáltuk el, amikor kitaláltuk. Ahhoz képest elég ügyesek voltunk.
- A Pesti mese hogy állt össze?
SA: - Megvolt az ötlet, hogy kifordítjuk az eredeti Óz mesét, és ez nagyon tetszett nekünk. Sok minden összejön az ötletgyűjtéskor, aztán legalább a felét kihúzzuk, hogy illeszkedjen valamiféle dramaturgiába. Ilyenkor mindig van egy kis veszekedés: „ne, ez semmiképpen se maradjon ki, mert ez nagyon jó!”
VZS: - Aztán miután megegyeztünk, úgy 80-90 %-ban ragaszkodunk a megírt forgatókönyvhöz. Sokan gondolják, hogy improvizációra épülnek, pedig nem.
- Az [email protected] hogyan lett élőszereplős kisjátékfilm?
VZS: - Nálunk alapdolog, hogy mindig eggyel nagyobbat kell lépni, mint amit előtte csináltunk.
SA: - Tudtuk, hogy nem akarunk megint animációt csinálni. A történet Zoli egyik álmából indult ki...
VZS: - Akkor volt ez a jugoszláv háború...
SA: - Zsoltot épp be akarták vinni katonának...
VZS: - Kaposváron játszottam a színházban, ott mondta az ügyelő, hogy kitört a háború, és rögtön utána telefonált anyám, hogy megjött a papírom. Pár napig nem lehetett tudni, hogy van összefüggés-e a kettő között.
KZ: - Ekkor volt, hogy azt mondták, nincs különösebb létszámnövelés a honvédségnél, de közben valahogy minden ötödik ismerősünket behívták.
VZS: - Rettenetesen nyomasztó hangulat volt.
KZ: - Én meg akkor azt álmodtam, hogy egy furcsa pincében voltunk, ami olyan volt, mint egy pub, de bazinagy, mint egy bevásárlóközpont, és a „pénztáraknál” az emberek vitték bemutatni a dokumentumaikat meg a cuccaikat, mentek elszámolni, mintha valami végelszámolás lenne. Akkor találkoztam ott az Istennel, aki kedves volt, jóságos és fiatal, lehetett vele dumálni, cigarettázott is. Jó fej volt. Arra gondoltunk, miért ne lehetne egy olyan filmet csinálni, ahol ilyen jó fej, ilyen emberközeli az Isten.
VZS: - Dafkéból úgy döntöttünk, hogy nem lesz világvége.
KZ: - Mert a világban éppen világvégehangulat volt.
SA: - Hogy Nostradamus is megjósolta, ugye...
VZS: - Szóval jöttek sorra ezek a baromságok, de mi úgy döntöttünk, hogy egy nagy frászt! Azért sem lesz világvége!
- A következő munkátok nagyjátékfilm lesz. Miről?
VZS: - Van ez a fojtogatós gyilkos...
KZ: - Volt a Friderikuszban is, Liebe Attila a neve.
VZS: - ... aki Sztanyiszlavszkij-módszerrel tanított egy színjátszó csoportot egy művelődési házban, azt hiszem Ózdon...
SA: - ... és egy gyerek meg is halt. Azért fojtogatta, hogy a gyerek megérezze az igazi halálközeli élményt.
VZS: - Hát, sikerült.
KZ: - Börtönben volt, most engedték ki...
VZS: - ... és újra rendezni akar!
SA: - Na, mi ezt az alapötletet dolgoztuk fel, egy kicsit könnyítve.
VZS: - Csak annyit tartunk meg, hogy milyen visszásságai vannak, ha valaki egy módszert, amiben hisz, ennyire komolyan vesz...
SA: - ... és félreértelmezi.
VZS: - Ezen a téren mindhármunknak elég gazdag élményei vannak.
- Halálközeli élmények?
VZS: - Nem, színházi élmények. Mindhárman voltunk színjátszó táborokban...
SA: - ... találkoztunk színházi sámánokkal.
VZS: - Rengeteg élményünk van ennek a szakmának a furcsaságairól.
SA: - Szóval a filmbéli rendező gyűjt egy csapatot, amivel meg akar csinálni egy darabot. Mindenféle viszontagságokba keverednek. Elmennek egy tanyára, ahol se villany, se semmi. Ott zajlanak a próbák.
KZ: - A fickó a Micimackót akarja rendezni a Sztanyiszlavszkij-módszer szerint.
VZS: - De nem azt az el-Walt-Disney-sedett „light” Micimackót, hanem a vérvalóságot!
KZ: - Ahol Micimackó egy medve, Malacka egy malac!
SA: - Én leszek Malacka.
VZS: - Én Micimackó.
KZ: - Én leszek Nyuszi, aki üzletember, és akit lelőnek a kínaiak. Lesz egy jelenet, ahol mindenkit meghal, de Zsolt egy ilyen parafickó, és ő aztán mindenkit feltámaszt....
SA: - Kicsit musical lesz, zenés betétekkel.
KZ: - A végén például lesz egy sommázó dal.
VZS: - A jövő nyáron kezdjük forgatni.
- És addig?
SA: Csiszoljuk a forgatókönyvet. Több időt akarunk szánni az előkészítésre és a szervezésre is.
- Mivel magyarázzátok, hogy a munkáitok ilyen kultikus státuszba kerültek?
KZ: - A mi generációnk már ki volt éhezve az ilyen filmekre.
VZS: - Kevés film készül a fiataloknak igazán fiatalos hangnemben. Vannak ugyan filmek, amiket a fiataloknak szánnak, de azokat sem a fiatalok csinálják.
- A fiatal rendezők meg általában rögtön komolykodni akarnak, nagy művészetet csinálni. Az ilyen tipusú humor hiányzik.
KZ: - Az egyetemistáknál megvan, én néztem ilyen egyetemista filmeket, de azok meg pont a másik oldalt nem tudják, borzasztó időket használnak, és csak arra mennek rá, hogy milyen jó fejek. Pont az a köztes terület hiányzik a magyar filmben, amit mi megtaláltunk: hogy vidám is legyen, mondhatni kicsit diákhumorszagú, laza, de közben a filmtől se álljon messze.
VZS: - Érezhető erre az igény. Amikor mennek az esti mesék a Szigeten, mindenki kiéhezve ül oda, hogy végre lásson ilyeneket.
(Az interjú rövidített változata a Wanted magazin 2000. augusztusi számában jelent meg.)
[ ]
Déri Zsolt
|
Az interjúhoz kapcsolódó linkek:
|
Eddigi találatok:
Mundruczó Kornél: Trabant, korzó, WC.
"Legyen olyan, mint egy ember"
"Az írások egy része teljesen méltatlan"
Szemző Tibor - Nemet mondott a Presszóra
Zsigmond Vilmos: Amerikában is, a forgatásokon arra gondolok, - hajjaj, csak a Richie is itt lehetne velem!
Rolf Teigler - Outlaws, A dokumentumfilm nem improvizáció
Roy Andersson: Kicsit bele kell rondítani!
Buzás Mihály: „Hangulati új hullám”
Lukáts Andor: Csak a film maradt
Szaladják István: Tapasztalni - merőben más
Jonas Ĺkerlund: „Számomra sosem volt probléma a cenzúra”
Nagy Ervin - Rába Roland: Vagy fáj - vagy nem
Edward Norton: „Forman megzsarolt...”
Sigourney Weaver: magas, szőke nő, teljes mellbedobással
Tímár és Bereményi: Párhuzamos interjú
Schilling Árpád: Le a Mazsola arcúakkal!
Gyürey Vera: Filmintézetből filmarchívum
Az ÉS tényfeltárói: A magyar Benfenntesek
Leos Carax, a rejtőzködő művész
Veit Helmer: a Mediawave fődíjasa
Sputnik-csoport: a Z+ klipkirályai
Regis Wargnier: nők, férfiak, történelem
Deák Krisztina: a férfiaknak máshol van az erogén
|
|
