Edward Norton: „Forman megzsarolt...”
Edward Norton rendezésről, szerepekről, erőszakról
A 35. Karlovy Vary-i filmfesztivál a jubileumi alkalomhoz híven a szokásosnál több sztárral lepte meg közönségét. A rendezőóriások, a zsűrielnök Abbas Kiarostami, valamint az életműdíjas Carlos Saura, Makk Károly és Vera Chytilova mellett Nagy-Hollywood sem csak a nagyterem hajlított vásznán képviseltette magát: a tavalyi év után ismét megjelent Woody Harrelson (állítólag házat kíván vásárolni a fürdővárosban), prágai forgatásáról idelátogatott Alicia Silverstone, fia rendezői debütálását saját fényével emelte Franco Nero. A legnagyobb lelkesedés azonban vitathatatlanul Edward Nortont fogadta. Az újsütetű filmrendező az Ég velünk! díszbemutatója előtt intézett néhány kedves szót a nézőközönséghez, és legnagyobb örömömre a roppantul ellenszenves konferansziét is zavarba hozta néhány pillanatra. A késő esti bemutató nézőivel megnyerően közvetlen színész-rendező másnap délután átadta magát az újságírók siserehadának, és kevésbé kedvesen ugyan, de minden igényt kielégítően megfelelt a kérdészuhatagra, majd kissé morcosan faképnél hagyta az autogramkérők seregét. Íme az elhangzott kérdés-felelet játékból kimazsolázgatott legérdekesebb részletek:
Honnan jött az ötlet az Ég velünk! történetéhez?
Stuart Blumberg forgatókönyvírót saját tapasztalatai inspirálták; személyesen ismert egy rabbit, aki nem zsidó lányt vett feleségül. A katolikus pap alakja egy beszélgetés során merült fel, és még mulatságosabbá tette a történetet. Én magam egyébként nem vagyok vallásos, de rengeteget tanultam mindkét hitről a forgatás alatt.
Miért választotta ezt a műfajt első rendezéséhez?
Csak a filmvilágban első, hiszen színházban már sokszor írtam és rendeztem is. A Larry Flynt után Milos Forman javasolta, hogy készítsek saját filmet, de egyben azt is tanácsolta, hogy ne várjak addig, míg elég érettnek érzem magam, mert az a pillanat sohasem jön el. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy egy romantikus vígjáték lesz a bemutatkozásom, de mind Forman, mind David Fincher azt bizonygatta, hogy nem a téma számít igazán. Forman - saját bevallása szerint - alig emlékszik az első négy filmjére, Finchernek sem volt igazán szívügye az Alien3, így hát megfogadtam a tanácsukat, és egyből a dolgok közepébe vágtam.
Mennyire tudta érvényesíteni a saját elképzeléseit?
Ha egyszer elkezdek valamit, azt szeretem a saját szájízem szerint csinálni. Már a sztoriba is volt némi beleszólásom; szerintem egy rendező csak akkor forgathat jó filmet, ha az írásában is részt vesz. Szerencsére a gyártócéggel ideális kapcsolatom alakult ki - olyan, amiről csak álmodhat egy filmrendező. Pontosan azt nyújtottuk, ami nekik kellett és fordítva. A forgatáshoz is csupa pozitív élményem kötődik, remek légkörben, fantasztikus hangulatban telt el.
Mit gondol, ezek után fog még filmet rendezni?
Egészen biztosan, bár konkrét terveim még nincsenek. Igazán érdekes lenne egy olyan filmet leforgatni, amiben nem játszom; nyugodtabban tudnék kizárólag a rendezésre koncentrálni.
Milyen tényezők alapján választ ki egy szerepet?
Az a legfontosabb, hogy a nekem szánt karaktert érdekesnek találjam, vagy a forgatókönyv színvonalas legyen. Persze lehetnek kivételek. Bár a Larry Flynt forgatókönyvétől nem estem hasra, egyből igent mondtam, amikor megtudtam, hogy Milos Forman rendezi. Szeretem, ha megijeszt a szerep, mivel az új kihívást jelent számomra. Nem tartozom azok közé a színészek közé, akik mindig „önmagukat adják”, sokkal jobb vagyok tőlem távol álló karakterek megformálásában.
Korábbi interjúkban többször megemlítette Milos Formant: milyen a kapcsolat önök között?
Nagyon jó barátok lettünk. Rengeteg támogatást kaptam tőle, és sokat tanultam, mialatt együtt dolgoztunk. Azt mondogatta, csak akkor szerepel velem egy filmben, ha én rendezem. Mondhatni megzsarolt. Rendezőként egy roppant nyugodt, kiegyensúlyozott embernek ismertem meg, ami nagyon jó hatással van a munkára.
Ajánlott fel önnek más szerepet is?
Igen, lehettem volna Andy Kaufman, az Ember a Holdon főszereplője, de egyrészt nem érintett meg a szerep, nem találtam túl érdekesnek, másrészt épp akkortájt a Harcosok klubján dolgoztam, amit imádtam csinálni, és semmi pénzért nem hagytam volna ott.
Van kedvenc szerepe?
Egyiket sem tudnám kiemelni a többi rovására: egyetlen olyan filmben sem játszottam, mellyel utólag nem voltam megelégedve. Úgy vélem, a Larry Flynt kivételes alkotás, akárcsak a Harcosok klubja. Talán az utóbbit kedvelem leginkább, főleg a kivitelezése miatt: David Fincher szerintem a nemzedékünk legnagyobb filmművészei közé tartozik. Olyan, mint egy szobrász, aki technikailag a lehető legtöbbet képes kihozni az alapanyagából.
Hogyan lett a Harcosok klubja főszereplője?
David Fincher majdnem egy évvel a forgatás előtt felhívott, hogy olvasott egy remek könyvet, mit szólnék a belőle készülő film főszerepéhez. Miután elolvastam Chuck Palahniuk regényét, visszahívtam őt, és azonnal letisztáztuk, hogy mindketten rém humoros írásnak tartjuk - roppant nehéz lenne egy rendezővel úgy dolgozni, ha egészen más aspektusból közelítenénk meg a történetet -, így hát megegyeztünk. Egy éjszakai bárban az alkotókkal közösen többször átrágtuk az egészet, és úgy döntöttünk, az lesz a leghelyesebb, ha a lehető legtöbbet őrzünk meg az eredeti műből.
Nem érzi úgy, hogy az erőszakos filmek megsokszorozzák az erőszakos cselekmények számát?
Nem értem, hogy egy művészeti alkotás miért ne foglalkozhatna erőszakkal. Egy film esetében ez nem csak hogy jó, de kifejezetten szükséges. Ha nem beszéljük, nem vizsgáljuk meg azt, ami rossz, az a való életünk megtagadása: ez az alternatíva pedig véleményem szerint még veszélyesebb. A Harcosok klubja pont ezt teszi; körbenéz, keresgél, megkérdőjelezi a létünket, a valóságot, amelyben élünk. Nagyon meglep, hogy a kritikusok folyton úgy tesznek, mintha egy társadalmi szempontból egészségtelen dologgal foglalkozó film önmagában egészségtelen lenne, pedig szerintem ezek a filmek igenis nélkülözhetetlenek.
Milyennek tartja a fesztivált?
Ezekben a kisebb fesztiválokban az a jó, hogy az emberek tényleg a filmek kedvéért jönnek. Cannes-ban például a hírneve ellenére egészen másról szól a dolog. Bár nem áll szándékomban ellátogatni oda, valószínű, hogy előbb-utóbb oda is elrángatnak. Karlovy Varyban kifejezetten tetszik a filmek iránti őszinte érdeklődés, jó olyan emberek között lenni, akik ugyanúgy szeretik a mozit, mint én.
[ ]
Nagy Georgina
|
Az interjúhoz kapcsolódó linkek:
|
Eddigi találatok:
Mundruczó Kornél: Trabant, korzó, WC.
"Legyen olyan, mint egy ember"
"Az írások egy része teljesen méltatlan"
Szemző Tibor - Nemet mondott a Presszóra
Zsigmond Vilmos: Amerikában is, a forgatásokon arra gondolok, - hajjaj, csak a Richie is itt lehetne velem!
Rolf Teigler - Outlaws, A dokumentumfilm nem improvizáció
Roy Andersson: Kicsit bele kell rondítani!
Buzás Mihály: „Hangulati új hullám”
Lukáts Andor: Csak a film maradt
Szaladják István: Tapasztalni - merőben más
Jonas Ĺkerlund: „Számomra sosem volt probléma a cenzúra”
Nagy Ervin - Rába Roland: Vagy fáj - vagy nem
Kálmánchelyi Zoltán - Stefanovics Angéla -Végh Zsolt: (P)esti mesék
Sigourney Weaver: magas, szőke nő, teljes mellbedobással
Tímár és Bereményi: Párhuzamos interjú
Schilling Árpád: Le a Mazsola arcúakkal!
Gyürey Vera: Filmintézetből filmarchívum
Az ÉS tényfeltárói: A magyar Benfenntesek
Leos Carax, a rejtőzködő művész
Veit Helmer: a Mediawave fődíjasa
Sputnik-csoport: a Z+ klipkirályai
Regis Wargnier: nők, férfiak, történelem
Deák Krisztina: a férfiaknak máshol van az erogén
|
|
