Tímár és Bereményi: Párhuzamos interjú
"Én a Csiszár Jenőt azelőtt kértem fel, mielőtt a Heti Hetesbe került volna. Éreztem, hogy ebből valami sandaság fog fölmerülni..."
1 milliárd 200 millió forintos fáma egy magyar filmköltségvetéséről (Hídember), valamint egy TV showman filmfőszerepe (Vak vagányok) - hírek, melyek az „ilyen-még-nem-volt” auráját vonják két, jövő évi magyar filmpremier köré. Ez indokolta, hogy a Petőfi rádió Moziklub című műsorával közösen párhuzamos interjút készítsünk Bereményi Géza és Tímár Péter rendezőkkel témáról, motivációkról, továbbá alkotói nehézségekről és a gyönyör pillanatairól.
Bereményi Géza: A Hídember Széchenyi István életéről szól, és azért lehet különleges, mert történelmi film nagyon régen készült Magyarországon. Az előkészítés stádiumában vagyunk, szeptemberben kezdődik a forgatás. A bemutatót 2001. szeptember 21-ére tervezzük, Széchenyi István születésnapjára.
Tímár Péter: Én könnyebb helyzetben vagyok, mint a Géza, mert már leforgattam a filmet. Jelenleg a vágásnál tartunk.
A Vakvagányok egy egészen különleges vállalkozás…
Tímár Péter: Mert hogy vakoknak készül… A filmművészet több mint százéves, és még senkinek nem jutott eszébe, hogy egy filmet csináljon vakoknak, sőt - olvastam erről egy tanulmányt - még vakok sem játszottak vakokat egy filmben: mindig látók játszották a vak szerepeket. Ugyanakkor az embereket borzasztóan izgatja az ő világuk, és hogy ez mennyire izgalmas, azt én most tapasztaltam meg.
Hogy lehet láthatóvá tenni számukra a filmet?
Tímár Péter: Nagyon sokan nem tudják, de a vakok szeretnek moziba járni, és vannak kedvenc filmjeik. Kell valaki, aki elmondja nekik a történet fontosabb részeit, amit ők aztán kiegészítenek - mégpedig hihetetlenül jól. Ha rá van kényszerítve, az ember fantáziája csodákra képes: a vakok esetében náluk ez még fokozottabban működik. Plusz egy nagyon erős zörejvilágot kell teremteni.
Ezek szerint a film sokkal inkább hangjáték, mint amennyire képjáték. A kísérlet izgatta?
Tímár Péter: Nagyon, bár eredetileg nem ez volt a tervem - hogy vakoknak csináljam meg a filmet, annak ötlete később született.
Miért Széchenyiről forgat, és miért éppen most?
Bereményi Géza: A film ötlete eredetileg Habermann Jenő producer ötlete volt, nekem ilyesmi korábban eszembe sem jutott. Habermann megbízta Can Togayt, hogy írjon egy háromoldalas szinopszist, s amikor a producer újabb anyagokat kért tőle, ő azt mondta, hogy velem együtt szeretné folytatni. Így lettem én a forgatókönyvíró-társa Can Togaynak és a rendezője a filmnek.
Ha belegondolunk, most először lehet Széchenyiről filmet csinálni: ez az első ilyen pillanat. Ha csak a történelmi szakaszokat gondoljuk végig, rögtön érthetővé válik, hogy miért. Nagy kérdés, hogy akar-e élni Széchenyi, vagy fölbukkanni most, a mi korunkban: azt gondoltam, nézzük meg, ha létrejön ez a film, akkor akar.
Széchenyi elég nagy téma…
Bereményi Géza: Amikor először hallottam a tervről, én is úgy gondoltam, hogy nem érdemes megcsinálni: a magyar filmgyártás nem bír el egy ekkora témát. Mivel ezt a produkciót külföldön is szeretnénk forgalmazni, felmerült az a probléma is, hogy Széchenyi alakja külföldön érdekes-e egyáltalán. Aztán kiderült, hogy lehet számítani külföldi érdeklődésre.
Nagy kérdés volt, hogy vajon hogyan lehet egy ekkora személyiséget megragadni, aztán az sem volt biztos, hogy Széchenyi alakja játékfilmtéma. Az is nagy kérdés volt, hogy ki lesz az ellenfele, hisz egy játékfilmben kötelező az ellenfél az ősdramaturgia szabályai szerint.
Tímár Péter: Kossuth, nyilvánvalóan…
Bereményi Géza: Mindenki ezt mondja, de hát ez csak életének egy szakasza: akkor az a Széchenyi és Kossuth című film lett volna. Széchenyi váltott ellenfelekkel élte le az életét. De aztán kiderült, hogy a legnagyobb ellenfele önmaga volt. Amikor erre rájöttünk, akkor hirtelen egy változás történt a szemléletben és magától megindult a forgatókönyv. Amikor arra jutottunk, hogy fiatalkorának végétől a haláláig dolgozható fel az élete, újabb veszéllyel találkoztunk: nagyon kevés film létezik, amely negyven évet dolgoz fel egy ember életéből, és ez nyilván nem véletlen. Ez egy olyan boltozat, melyet nagyon nehéz felépíteni: könnyen összeomolhat.
Talált valami előképet, filmes mintát ehhez a kísérlethez?
Bereményi Géza: Ilyenkor az ember mindig utánanéz, átgondolja, és mindig akad valami. Például az Aranypolgár is egy nagyszabású figura, egy élet rejtvényének nyomozása. De Kuroszavától Szőts Istvánig sok mindenkit megemlíthetnék. Szőts Istvánnak Batthyányról készült egy forgatókönyve, ez is egy minta volt számomra. De aztán, ha valaki ezt keresi majd a filmben, az, azt hiszem, nemigen fogja benne megtalálni.
Egyrészt különleges, másrészt nagyívű mindkét film szereposztása. A Vagányokkal kapcsolatban hadd legyek kekec: miért Csiszár Jenőt és Bozsik Yvettet választotta a két legfontosabb szerepre?
Tímár Péter: Csiszár Jenőt fél évvel azelőtt kértem fel, mint ahogy a Heti Hetesbe került volna. Éreztem, hogy ebből ez lesz, hogy valami sandaság fog fölmerülni, hogy én esetleg azért választottam a Csiszár Jenőt, mert ő népszerű, s akkor ez majd viszi a filmet. Azért választottam, mert ő egy fazon, egy magatartás. Ez a figura hiányzik a magyar színészek közül, a főiskoláéról nem jut ki egy ilyen fazon. Persze tele van amatörizmussal, de nagyon eredeti a filmben, és nagyon jól dolgozott: le a kalappal előtte.
Bozsik Yvett tán életem legjobb választása volt. Ebben a filmben arról van szó, hogy a vak gyerekek egy musicalt tanulnak be, ezért szükségem volt egy tanárra: egy olyan valakire, aki egyfelől betanítja a gyereket, másrészt eljátszik egy főszerepet. Yvettnek van egy olyan kisugárzása, ami sokkal fontosabb annál, mint hogy színészileg milyen: az a fontos, hogy süssön, még akkor is, ha vannak bizonytalanságai színészileg. Yvettben ez megvolt, arról nem is beszélve, hogy a több mint fél éves próbák alatt ő tényleg megtanította ezeket a vak gyerekeket táncolni.
Ki játssza Széchenyit Bereményi Géza filmjében?
Bereményi Géza: Eperjes Károly lesz a film főszereplője, ez már eldőlt. Annyi mindent kell eljátszania annak az átváltozóművésznek, aki ezt csinálja, emellett egy olyan színészre volt szükségem, akiben megvan a fanatizmus is, a tűz is, és úgy vettem észre, hogy Eperjes Károly tudja ebből a legtöbbet eljátszani. És talán mindet.
Hat héttel a forgatás kezdete előtt még nem tudok pontosan válaszolni arra, kik játsszák majd a további szerepeket: megvan a szereposztás, de történhetnek változások.
Volt arról szó, hogy Juliette Binoche játssza Széchenyi feleségét.
Bereményi Géza: Most is szó van még erről. A hölgy egy idős férfi felesége volt. Széchenyi 11 évig volt reménytelenül szerelmes belé, és a férj tudott erről. És mindez a nyilvánosság előtt játszódott, és közben az asszony négy vagy öt gyereket szül a férjének. És a férj halála után az asszony először elutasítja Széchenyit. Az ő kapcsolatuk és szerelmük egy külön film története, volt, aki arra kért, erősítsük ezt a szálat. De nekem néha az az érzésem, hogy Széchenyi rendelte meg ezt a filmet, neki kell hát megfelelnünk.
(A Petőfi rádió Moziklub című műsorában július 25-én 22.25 órakor elhangzó nagyinterjú rövidített, szerkesztett szövege.)
[ ]
hg
|
Az interjúhoz kapcsolódó linkek:
|
Eddigi találatok:
Mundruczó Kornél: Trabant, korzó, WC.
"Legyen olyan, mint egy ember"
"Az írások egy része teljesen méltatlan"
Szemző Tibor - Nemet mondott a Presszóra
Zsigmond Vilmos: Amerikában is, a forgatásokon arra gondolok, - hajjaj, csak a Richie is itt lehetne velem!
Rolf Teigler - Outlaws, A dokumentumfilm nem improvizáció
Roy Andersson: Kicsit bele kell rondítani!
Buzás Mihály: „Hangulati új hullám”
Lukáts Andor: Csak a film maradt
Szaladják István: Tapasztalni - merőben más
Jonas Ĺkerlund: „Számomra sosem volt probléma a cenzúra”
Nagy Ervin - Rába Roland: Vagy fáj - vagy nem
Kálmánchelyi Zoltán - Stefanovics Angéla -Végh Zsolt: (P)esti mesék
Edward Norton: „Forman megzsarolt...”
Sigourney Weaver: magas, szőke nő, teljes mellbedobással
Schilling Árpád: Le a Mazsola arcúakkal!
Gyürey Vera: Filmintézetből filmarchívum
Az ÉS tényfeltárói: A magyar Benfenntesek
Leos Carax, a rejtőzködő művész
Veit Helmer: a Mediawave fődíjasa
Sputnik-csoport: a Z+ klipkirályai
Regis Wargnier: nők, férfiak, történelem
Deák Krisztina: a férfiaknak máshol van az erogén
|
|
