Schilling Árpád: Le a Mazsola arcúakkal!
Film egy elhülyült országról.
Schilling Árpád színházi rendező egy hónap múlva végez a Színművészeti Foiskolán, miközben a színikritikusok már egy évvel ezelőtt neki szavazták meg a "legígéretesebb pályakezdés" díját. A Krétakör Színház alapítójaként többen az alternatívok skatulyájába gyömöszölték, nem törődve azzal, hogy több darabját is bemutatták az ország legszínvonalasabb kamaraszínházában, a Kamrában (Alulról az ibolyát, Baal, Közellenség), legutóbb pedig a budapesti Katona József Színházban állította színre a Bernarda Alba házát. Most nagyjátékfilmet forgat: a Nexxt - Frau Plastic Chicken Show szövegkönyvét Tasnádi Istvánnal írták, a film főszereplői: Mucsi Zoltán, Bodó Viktor és Udvaros Dorottya, producere Budai György. A Nexxt egyik érdekessége, hogy októberben színházi előadásként is bemutatják, a Bárkán.
Schilling Árpáddal a nyolcadik forgatási napon beszélgettünk - a készülő filmről, a színházról és a róla szóló pletykákról.
- Szerepelt már a filmezés a terveid között, vagy csak öledbe hullott a lehetőség? Esetleg mindkettő?
Mindenképpen szerettem volna filmet csinálni. Ennél jobb alkalom, mint ez a forgatókönyv, és mindaz, ami időközben kialakult, nem adódhatott volna. Ugyanakkor egyáltalán nem ismerem a szakmát, csak a filmeket látom, és tudom, hányan állnak sorban azért, hogy dolgozzanak. Egyrészt remélem, hogy ettől függetlenül forgathatok, másrészt nyilvánvaló, hogy már önmagában felháborító lehet, amikor jön valaki a semmiből, azt sem tudjuk, kicsoda, és egyszer csak csinál egy nagyjátékfilmet. Aminek producere is van. Olyan ember, akit ma mindenki, aki filmet akar csinálni, megkeres, megtalál. Ennek ellenére Budainak ebben az évben ez az egyetlen filmje. Pontosabban benne van a keze a Hajdu Szabi munkájában is, de annak a Hunnia a gyártója.
- Honnan az ismeretség? Továbbá: a Nexxt eredetileg forgatókönyvnek vagy színdarabnak készült? Mert én az utóbbira gyanakszom.
Színházi előadásnak indult, amiben filmbejátszások is lettek volna. Budaival egy-másfél éve ismerjük egymást, Bodó Viktoron keresztül. Azért vettük fel vele a kapcsolatot, mert mi elsősorban színházat szeretnénk csinálni, de pályázati úton gyakorlatilag nem tudunk pénzhez jutni. Mivel Budai tavaly beszállt egy nyári játékba (Lőrinczy Attila: Szerelem vagy amit akartok. Krétakör Színház - H.K.), megkérdeztük tôle, a Nexxt, színházi eloadásként, érdekli-e. Mert ez drága produkció - harmincmillióba kerül -, ráadásul külföldi turné is szerepel benne.
- Merrefelé?
Amikor az Avignoni Fesztivál igazgatója nálunk járt, két társulat keltette fel a figyelmét: a Mozgó Ház és a Krétakör. Meghívott minket a fesztiváljára, és mi úgy gondoltuk, álljunk elő egy olyan eloadással, amit külföldön bátran vállalhatunk. Így kezdtem el írni a pályázatokat, de nem vették észre. Úgy kezeltek, mintha arról lenne szó, hogy három haverommal összeütök valamit a Merlinben. Eljutottunk oda, hogy ha nem jön egy producer, akkor a kompromisszumok után megint kikötünk egy stúdióban. Most úgy néz ki, hogy Budai nélkül is lesz előadás. Hihetetlen macerák után külföldi segítséget kapunk, bár Avignon sem könnyu eset, és Bába Krisztina segítségének köszönhetôen a minisztérium is beszállt egy nagyobb összeggel. Most megy a szarkeverés, odaadják-a a pénzt vagy sem.
- Budait a színházi produkció nem érdekelte?
Nem izgatta túlságosan. Ezért azt mondtam neki, olvassa úgy a szöveget, mint egy forgatókönyvet. Mert ebbol filmet lehet csinálni, tökéletesen alkalmas rá a téma, nagyon aktuális. Elolvasta, és azt javasolta, csináljuk meg. A forgatás megkezdése elott másfél héttel pedig kimondta, hogy elindult a film.
- A Nexxt - legalábbis az én olvasatomban - a Mechanikus narancs és az Amerikai psycho, összemixelve. Miért fontos ez a történet? Mi ebben az idoszeru?
A Psyhót elég rendesen átdolgoztuk a Tasival, közben egyfolytában remegünk, nem lesz-e valami balhé jogilag. Hatalmas közhely, mégis: mindig feldolgoznak történeteket, egyedül az a kérdés, hogy mibol, mennyit... Mi ezt a regényt - a filmben és a színházi eloadásban - csupán felhasználjuk, érintjük: a szövegeket átírtuk, új helyzeteket találtunk ki. A film alapja egy tévéshow - ez pedig nem Burgess és nem is Ellis ötlete - ebbe helyezte bele Tasnádi, méghozzá bravúrosan, ezt a két történetet. Tasival már az elso pillanatban eldöntöttük, nem fogunk Magyarországra reflektálni. Ez nem lesz szociofilm, amely Kovács Béla két kocsma közötti átvánszorgását kíséri nyomon, szürke-fehérben. Ennek a filmnek a foszereplojét Frau Plastic Chicken-nek hívják, és nem Budapest és nem is New York a történet helyszíne. Hanem fikció. A tévéshowból meg úgyis kiderül, hol vagyunk, mivel elöntött minket a szar. Lagzi Lajcsi gyakorlatilag a legjobb barátunk. A Nagy Testvér egész nap figyel minket. Erre reagálni kell, méghozzá úgy, hogy ne kreálunk ebbol paródiát, és drámát se játsszunk, komolykodva, nagy csöndekkel.
- Vizuálisan hoztok valami újat?
Megpróbálunk bátrak lenni. Nehéz. Nagy Andris, aki szerintem az új operatorgeneráció csúcsa, elismerte, nagyon konzervatívan nevelték oket. Én kizárólag azért merek bátor lenni a filmben, mert szuz kéz vagyok. Kérhetem, hogy olyan helyre rakjuk a kamerát, amire kapásból azt mondják, oda nem szoktak kamerát tenni. Én meg továbbra is értetlenkedem: már miért ne rakjuk be egy palackba a kamerát? Most vettünk fel egy jelenetet, amiben hat percig benne vagyunk egy ásványvizes üvegben. Senki nem hitte el, hogy muködni fog. A musztereket nézve úgy tunik, tévedtek. Lehet, hogy azt mondják, ilyen még nem volt, lehet, hogy azt, ez azért necces. Vagy, hogy iszonyú.
- Rendezoként talán az a legnagyobb erényed, hogy kiválóan bánsz a színészekkel. A mostani színészválasztásodat mi igazolja? Miért a "slágeremberek": Mucsi, Bodó, Udvaros?
Amikor olyan filmrol és színházi eloadásról beszélünk, amely remélhetoleg tömegeket vonz, akkor nevek kellenek. Tizenkét színész szerepel az eloadásban, nagyjából harminc szerepet fognak játszani. A tizenkettobol tizen a Krétakör Színház tagjai, így Bodó Viktor is. Két vendég van: Mucsi Zoltán kurva jó színész, pont erre a szerepre való, nagyon régen szerettem volna vele dolgozni, a mi emberünk. Frau Plastic Chicken szerepét divatos, felkapott színészre kellett bízni. Udvaros Dorottya ilyen, és ezt felvállalja. Másfelol taktikai okok is vezéreltek. Ki akartam mondani, hogy a Krétakör Színház tagjai nem egy szál szuszpenzorban rohangálnak, miközben lekvárral kenegetik magukat. A színház koncepciójába Udvaros és Mucsi is belefér, ez persze nem jelenti azt, hogy legközelebb Újlaki Dénesben vagy Kállai Ferencben gondolkodom. Bodó Viktorra rosszabbnál rosszabb filmekben osztanak rosszabbnál rosszabb szerepeket: jó fiút játszik a Rosszfiúkban, ágról szakadt szerencsétlent a Jadvigában, kedves, mosolygós srácot a Kalózokban. Hiába zseniális a Baalban, a filmes szakma nem veszi észre, micsoda ördög. Olyan ember, akirol egyfolytában beszélni és írni kell, hogy vajon o-e a Brad Pitt, vagy mégsem, játsszon már el egy ilyen szerepet. Még akkor is, ha nagyon jól látja a jövojét, ellentétben azokkal a fiúkkal-lányokkal, akik réges-régen elszálltak a fenébe. Bodó, Mucsi, Udvaros mellett meg ott lesznek azok a színészek, akiknek eddig nem ismerték az arcát. Aztán majd lehet ámulni, hívni, venni oket.
- Ebben a történetben mennyire foglalkoztat a lázadás problematikája? Mert nyilvánvaló, hogy ezt a kérdéskört gyakran járod körül a színházi munkáidban.
Úgy fogalmaztuk meg a Tasival, hogy ez az a történet, aminek az az "üzenete", hogy nincs üzenet. Miközben szemtelen, meghökkento, és valóban, igazad van, provokatív akar lenni. A jelenlétével lázad. Eroszakos képeket, szavakat, gondolatokat szeretnénk. Miközben nem csinálunk mást, csak felnagyítjuk azt, ami van. Mert ma provokatívabb dolgot kitalálni, mint ez a Csíííz, vagy amikor a Mandulában megjelenik a Mikó István...
- Bruhahában...
... kilógó foggal, ekkora füllel. Baromira benne van a provokáció a levegoben, csakhogy ennek nincsenek tudatában sem azok, akik csinálják, sem azok, akik nézik. Megjelenik Lagzi Lajcsi, és azt mondja: "Mulassunk, dáridózzunk együtt!". Zámbó Jimmy egész jelenlétével kap egy kétórás musort. Egy Forma-1-es közvetítés során Palik László úgy üvölt, mintha háború lenne. Pedig én csak azt a nyomorult közvetítést szeretném végignézni, és nem érdekel, hogy sikítgat, miközben szüntelenül azt hangoztatja, hogy milyen izgatott. Hadd legyek már én izgatott. Közben hülyeségeket is mond. "Nagyjából és egészében". A politikusok eleve provokálnak. Vagy mert tök sötétek, vagy mert hazudnak. Ezek után, mondd meg, hogyan lehet lázadni?
- Lázadók sincsenek?
Nagyon nehéz érvényes személyiséget találni, aki úgy, ahogy van, hiteles, és megmondhatja a tutit. Nekem ahhoz, hogy összejöjjön egy film, egy eloadás, be kell mennem X és Y irodájába. Már megalkudtam. Megtehetném azt is, amire nagyon sokan gondolnak, de ehelyett üldögélek és beszélgetek, hogy létrejöjjön valami, amiben elmondhatom: "Le a Mazsola arcúakkal!". Persze, lázadhatnék úgy is, hogy kimegyek az utcára, jönnék ebben a szerkóban, a kis postatáskával az oldalamon, miközben kövekkel dobálnám a bankok üvegajtaját, hogy én a rendszer áldozata vagyok. Itt ülnél a teraszon, és azt mondanád: "Ugyan már, vicces fiú!". Még te is kiröhögnél. Egy egész ország kapaszkodott bele a whiskys-be. Írtak róla egy könyvet, tele volt helyesírási hibákkal, ráadásul ez alapján leplezték le a csávót. Azt írták, virágokat vitt a postáskisasszonyoknak, a tárgyalás során kiderült, sokakat megfenyegetett, megütött. Hazugság volt az egész. Ezért én ezzel a filmmel csak azt tudom mondani, hogy tessék megnézni, aztán jót szórakozni. Talán nem unatkozunk majd akkorát, mint a többi magyar filmen, és egy körrel beljebb vagyunk Amerika felé. Aztán majd lesz valami. Illetve nem lesz semmi.
- Azt mondtad, pályázati úton lényegében nem jutsz pénzhez. Hogy van ez?
A közelmúltban beadtam egy pályázatot, majd egy hónap múlva utána érdeklodtem, miért kaptam ilyen keveset. Erre megkérdezte az egyik kurátor: miért nem telefonáltunk, hogy mi ezt komolyan gondoljuk? Miért? Be kell telefonálni? Azt is közölték velem, problémát jelent, hogy olyan vagyok, mint Mohamed koporsója. Nem tudják eldönteni, ki vagyok, mi vagyok: alternatív vagy profi. Elmentem a foiskolára. Elvégeztem. Rendeztem a Kamrában, a Katonában. Mi a franc ezen a Mohamed koporsója? Színházi rendezo vagyok. Azért vagyok alternatív, mert az eloadásaimban szereplo színészek mindegyike nem bazsalygott még a Nok Lapja címoldalán? Meddig idétlenkedem még a Szkénétol, a Marczibányi téren át a Merlinig? A Kicsi...-t úgy játszottuk a Merlinben, hogy a színészek dobták össze a kellékpénzre valót. Ötszáz forintot. Nyomorúságos. Amikor a minisztériumtól pénzt kértünk a fenntartásunkra, rendesek voltak, háromszor többet adtak, mint tavaly. Ez arra volt jó, hogy most az alternatívok - Fodor Tamással és Jordán Tamással az élen - üvöltsenek: hogy a nyavalyába kap ez a gyerek nyolcmilliót? Huszonöt milliós pályázatot adtunk be, és azt mondtuk, tizenöt milliónál kevesebbol nem tudjuk a terveinket megvalósítani, nem tudunk egy évig együttmaradni.
- Nekem úgy tunt, fôiskolásként aranyéleted volt, a szakma a tenyerén hordott. Most meg gyanúsan magadra maradtál. Bizonyára nem véletlen.
Négy-öt éve, reggeltol estig színházat csinálok, írom a pályázatokat, összeszedem a színészeket, ha nincs pénz, szeretetbol összetartom oket, és vannak eloadások, amikkel jelen tudok lenni a színházi életben. A kritikusok meg díjat adnak. A munkámat lehet honorálni, új lehetoséget adni, vagy ki kell nyíltan mondani: öreg, te nem kellesz. Egy olyan színházi szakmában, ahol egyébként mindenki munkához jut. A legtehetségtelenebb is elvégezheti a foiskolát, itt mindenki játszhat, itt mindenki rendezhet. A kutyát sem érdekelte, amikor egy vásári komédiával végigjártuk az országot egy IFA platóján. (Szerelem, vagy amit akartok - H. K). Beleraktuk az összes pénzünket, energiánkat, még nyolcvan helyre elmentünk volna, ha tehetjük. De a szakmát egyedül az a pletyka foglalkoztatja, hogy meg akarom kapni a Madách Színházat. Képtelen vagyok ezen túllépni. Azt is beszélik, hogy rendszeresen bejárok Schiffer Jánoshoz beszélgetni. Schiffer János a 168 órában lenyilatkozta, kéthetente találkozik Alföldi Róberttel, Mácsai Pállal és Zsámbéki Gáborral. Egyszer voltam bent nála, miután a HVG-ben azt mondtam, jó lenne helyzetbe kerülni, de úgysem lesz ebbol semmi, mert a Schiffer azt nyilatkozta, nem lesz itt váltás. Erre azt válaszolta, nem ezt mondta. Így be lehetett hozzá jutni. Másfél órát beszéltünk, eredmény nélkül. Legutóbb, a kortárs dráma ürügyén tartott ankéton - Tasnádi volt ott - Máté Gábor (színész-rendezô, a budapesti Katona József Színház tagja - H.K.) megkérdezte: miért kell a magas muvészetet lerántani a porba? Mert most hallotta, hogy a Schilling showmusort csinál színház helyett. Azt sem tudja, mirol van szó. Elolvasta a szövegkönyvet? Látta a darabot? Ezek összerakódnak, és az lesz a vége, hogy az intrikák sokkal fontosabbak lesznek, mint a szakmailag megalapozott tények. Bármilyen megtisztelô, hogy Demszky Gábor külön keretbol ad kétszázezer forintot, ez kevés, így a büdös életben nem jön össze semmi. Sokkal nagyobb támogatásra lenne szükségünk. Miközben - a forgatókönyv alapján - a TV2 és a Magyar Televízió elnöke írásban tett ígéretet arra, hogy a film lemegy a tévében. Sosem találkoztam ezekkel az emberekkel, egyetlen filmet nem csináltam. Nem értem, hogy a színházban miért kell ugyanezzel a szövegkönyvvel, ugyanezzel a történettel, ugyanezekkel színészekkel, munkatársakkal bénáznom. A forgatókönyvre Sándor Pál azt mondta, annyira jó, hogy o akarja megcsinálni. A színházi eloadás Franciaországban nagyobb érdeklodést váltott ki, mint itthon. Párizsból, Lille-bol, Caen-ból kaptunk meghívásokat. Éppen ezért erre a filmre biztosan úgy fogok majd visszaemlékezni, mint egy nagy álomra. Budai nagy kalandor, ezért van bátorsága kockáztatni, és egy olyan emberre bízni a filmet, akit tehetségesnek gondol, de sosem készített filmet. A színházi szakmában eltöltött évek viszont mit sem számítanak.
- Ha már a szóbeszédeknél tartunk: van valami igazságmorzsa abban, hogy forendezo leszel a Katonában?
Zsámbéki Gábor valóban azt szerette volna, hogy a Katonába szerzodjek, de én nemet mondtam. Zsámbéki Gábort nagyon tisztelem, ahogyan a Katonát is. Azonban vannak bizonyos elképzeléseim, amelyeket saját színházban szeretnék megvalósítani. Nem azért, mert a Katona kicsi, vagy rossz, hanem mert más. Többeket felháborított, hogy van az, hogy én a Katonában rendezek? Miért van nekem minden a seggem alá tolva? Eloször is: nekem nincs ott sem az anyám, sem az apám, engem Zsámbéki Gábor hívott, elmentem, rendeztem, bejött neki, újra hívott. Ilyen erovel Zsótér Sándornak, ennek a Mikka Hakkinen-nek, aki az "emberkét" rendezte (Hans Fallada: Mi lesz veled, emberke? c. színmuvét Hilda Hellwig, egykori kaposvári segédszínész rendezte. H.K.), és Máté Gábornak is a segge alá van tolva minden. Azt nevezik lehetoségnek, amikor egy színházi rendezot meghívnak rendezni? Mert szerintem az a lehetoség: amikor Berlinben Thomas Ostermeyer négy évre megkapta a Barakkot, majd most odaadták neki a Schaubuhne-t.
- Most is vállalod azt a kijelentésedet, hogy a színházat - és gondolom, minden mást, így a filmet is - sportolóként csinálod?
Hazudik az az ember, aki azt mondja, a sikertol, a kihívásoktól, a díjaktól, és mindentol, ami ezzel jár, függetleníti magát. A woodoová érett Peter Brook talán megteheti. Mindig versenyhelyzet van, és abban a pillanatban, hogy ez a küzdelem megszunik, sokat vesztenek azok az emberek, akik veled dolgoznak, mert nincs, aki hajtsa oket. Már most számonkérik rajtam, miért nem jövök be az eloadásra két órával hamarabb, vagy miért hagyok ki egy estét. Azt hittem, sosem fogom azt mondani, hogy: gyerekek, színészek vagytok, hadd ne kelljen már bemennem hozzátok, hogy ti állapotba kerüljetek. Ott a legnagyobb versenyzo, a Zsámbéki Gábor: a Katona igazgatója, az Unió elnöke (Zsámbéki Gábor Giorgio Strehler halála után lett az Európai Színházak Uniójának elnöke - H.K.), tanár a foiskolán, forendezo, és második ifjúkorát éli. Mint egy húszéves: kocsiba ül, elhúz Strasbourgba vagy Salzburgba, utána átmegy Norvégiába, visszajön, de már ül a repülore, megy Izraelbe, ott lakik az irodában, alszik egy órát, egyik telefon ide, másik oda, angolul beszél, magyarul beszél, intézkedik, Unió-fesztivált szervez, neki nem jó, hogy Helsinkiben lesz, legyen Budapesten, és itt is lesz, mert visszahozta a sírból. Mi ez, ha nem verseny? Csak o nagyban játssza. Mint mi ezt a filmet.
- Annak idején azt mondtad, azért mész a foiskolára, mert rendkívül idegesít és elkeserít az alternatív létezés, a dilettantizmus, a reménytelenség, másrészt helyzetbe akarsz kerülni. Ne érts félre, de azt hiszem, teljesen mindegy, hol van az ember...
Ez így van. Világos. A koszínház is, az alternatív közeg is zárt, nem turi el a kitüremkedéseket. Valószínuleg egy világhíru muvésznek is meg kell ezzel küzdenie. Ugyanazokat a köröket futod, ugyanazokkal az emberekkel találkozol, ugyanannyi lépést teszel meg minden nap. A kérdések, a válaszok, a fények - minden ugyanaz. Egyedül az a kérdés, jön-e esetleg egy újabb történet. Én még hiszek abban, hogy meg lehet szólítani a nézoket, hogy nem csak a szakmával lehet kommunikálni. Hogy fel lehet húzni a vasfüggönyt, ki lehet tekinteni. Ezért érdekel ez a film is. Strehler azt mondta, nem akar mást, csak mesélni. Én is így vagyok ezzel. Csak történeteket akarok mesélni, amíg vannak. Akkor mindegy, hogy zárt vagy nem zárt, mert csak az az érdekes, hogy vannak meséid. És ha nincs történet, akkor azt észre kell venni. Csak attól félek, hogy a fejemben lévo történeteimet nem tudom létrehozni. Naiv hasonlat, de olyan ez az egész, mint amikor az anya minden este elmondja a meséjét a gyereknek: minden nap ugyanazt a gyereket látja, de minden nap újabb mesét kell mondani. Mert ez egy furcsa együttlét. Mert fontos, mert kell.[ ]
Horeczky Krisztina
|
Az interjúhoz kapcsolódó linkek:
|
Eddigi találatok:
Mundruczó Kornél: Trabant, korzó, WC.
"Legyen olyan, mint egy ember"
"Az írások egy része teljesen méltatlan"
Szemző Tibor - Nemet mondott a Presszóra
Zsigmond Vilmos: Amerikában is, a forgatásokon arra gondolok, - hajjaj, csak a Richie is itt lehetne velem!
Rolf Teigler - Outlaws, A dokumentumfilm nem improvizáció
Roy Andersson: Kicsit bele kell rondítani!
Buzás Mihály: „Hangulati új hullám”
Lukáts Andor: Csak a film maradt
Szaladják István: Tapasztalni - merőben más
Jonas Ĺkerlund: „Számomra sosem volt probléma a cenzúra”
Nagy Ervin - Rába Roland: Vagy fáj - vagy nem
Kálmánchelyi Zoltán - Stefanovics Angéla -Végh Zsolt: (P)esti mesék
Edward Norton: „Forman megzsarolt...”
Sigourney Weaver: magas, szőke nő, teljes mellbedobással
Tímár és Bereményi: Párhuzamos interjú
Gyürey Vera: Filmintézetből filmarchívum
Az ÉS tényfeltárói: A magyar Benfenntesek
Leos Carax, a rejtőzködő művész
Veit Helmer: a Mediawave fődíjasa
Sputnik-csoport: a Z+ klipkirályai
Regis Wargnier: nők, férfiak, történelem
Deák Krisztina: a férfiaknak máshol van az erogén
|
|
