( USA 135 perc, angol nyelveken feliratokkal )

Ripley hadnagy az LB 426 szörnykolóniájának felszámolása után a Fiorina 'Fury' 161-es börtönbolygón tér magához téli álmából, rászabadítva a maroknyi közveszélyes bűnözőből alakult vallási szektára a mentőkapszulájában tudtán kívül magával hozott Idegent.

Ha elfogadjuk a jó öreg dialektika egyik alapelvét, mely szerint minden tézis egy anti-tézissel kiegészülve szintézist alkot, akkor a David Fincher-féle harmadik epizód számára egyszerűen hegeli szükségszerűség, hogy a sorozat tetőpontja legyen. Lehet, hogy véleményemmel egyedül állok az ismert világegyetemben, de úgy hiszem, nem áll távol tőle. Közismert, hogy az Alien3 globális méretű csalódást okozott a hard-core rajongók számára: komoly vérdíjat tűztek ki a kezdő rendező, a gyatra speciális effektekért felelős gárda, valamint a feltehetőleg halláskárosult hangmérnökök fejére, és mi tagadás, multiplex alapon jogosan érheti bírálat őfelsége, III. Halált. De akkor is király.

Ridley Scott klausztrofób sci-fi horrorját és Cameron tetemes akcióhorrorját egyetlen 110 perces összegzésbe foglalni képtelenség áldozatok nélkül, a feladat tehát kemény kihívásnak számított a Sigourney Weaver személyes védnöksége alatt megfoganó harmadik részben. Valószínűleg ez okozhatta azt a hihetetlen tumultust, ami a forgatókönyv körül zajlott. Számtalan verzió született meg és halt szélsebes lóhalált, a hamvukba hullt jelöltek között említést érdemel William Gibson - aki a film kétharmadát felölelő kómába küldte volna Ripley-t -, vagy a krimi-specialista Walter Hill, aki annak idején az utolsó pillanatban vált meg az első rész rendezői székétől. Cameron űrháborús eposza után Weaver határozottan megtagadott mindennemű tűzharcot, a Fox azonban a 90-es évek hajnalán már nem kívánt megismételni egy olyan visszafogott tempójú lírai rémfilmet, mint amilyen az 1979-es alapmű volt. Sok báb között elvész a lárva, tartja xenomorféknál a szólás, és ez a veszély szinte a vágóasztalig fenyegette a művet: a rendezésre előbb a börtönhorror és szűk életterek mesterének számító Renny Harlint kérték fel, majd jött a végső forgatókönyvet jegyző Vincent 'Navigátor' Ward, akit már a forgatás alatt rúgtak ki a vászonszékből, végül - állítólag Weaver nyomatékos kérésére - a lenyűgöző látványvilágú videoklipjeiről ismert Fincher ragadhatta meg a kormányrudat, mindenki legnagyobb rémületére. Az ifjú titán utálta a forgatókönyvet, utálta a stábot és utálta az egész világot, utólag mégsem vette le nevét a főcímről - tételezzük fel tehát, hogy többé-kevésbé elégedett lett a végeredménnyel.

Ward sztorija képviseli a kész film Tao-emblémájában a Scott-féle yin-t: egyetlen szörnyeteg, fokozatosan kibontakozó cselekmény, akciószegény felvezetés, különösen erőteljes alapszituáció (börtönbolygó pszichopata bűnözők szektájával, de lőfegyverek nélkül) - és nem utolsó sorban gazdag asszociációs mezőt kínáló történet, amely alapját tekintve közvetlen leszármazottja az első résznek. Míg Scott művében a testet szétroncsoló betegség-metafora a 70-es évek rák-félelmeit fogalmazta képpé (emlékezzünk a tíz végtaggal rendelkező lárvára, amely Kane arcára tapadva tüdejéig hatolt), Ward az aktuális HIV-fóbiából teremtett Idegen-mesét: izolált homoerotikus férfi-kommuna, kopaszra borotválva és reménytelen, lassú pusztulásra ítéltetve. Ezzel szemben Fincher képviseli a Cameronos akciótempót a koromfekete yang-ban: golyószórók, aknavetők híján szédítő kameramozgásokkal (amelyek néha magával a szörnnyel azonosítják a nézőt), kegyetlenül gyors vágásai ellenére is követhető üldözési jelenetekkel és pompás zárójelenettel ajándékozva meg az X-generációt.

Amit zokon vehet a rebellis nézőnép: a karakterábrázolás minimális (nem is kell több egy allegorikus alakokat felvonultató moralitásjátékban), a férfiközönség számára azonosulási lehetőséget nyújtó egyetlen hős, a medikus Clemens korai halála (annak idején a Psycho-t hasonló okból hibáztatta a nősereg, de attól még örökre klasszikus darab marad), az akciószegény végkifejlet (valószínűleg kevesek ismertek rá Dreyer 1926-os Szent Johannájára a máglyán, amelynek felidézése méltó módon koronázta meg Ward vallásos Alien-olvasatát és Ripley szükségszerű mártírhalálát), valamint a hosszan visszafogott tempójú felvezetés (amely szintén a központi szimbólum kibontásához kellett: lassan járj, tovább AIDS). Érdemes tehát kissé áthangolt igényekkel ismét leülni III. Halál lábaihoz, figyelmesen végigkövetni történetét, és letenni a felesleges pártütésről, hogy aztán kórba kiáltsuk a régi hívekkel:
„Meghalt a király, éljen a király!”.

DVD extrák:
(1 kacsa)
Közvetlen jelenethozzáférés, 20 perces werkfilm, mozielőzetes, teaser előzetes. Ennyi. Kicsit jobban is megerőltethették volna magukat.
(WD)


Korhatár: de még mennyire.

Forgalmazó: InterCom

Varró Attila
[2000. Június 20.]